Balogh Péter (tanácsos)
| Balogh Péter | |
 | |
| Született | 1748. augusztus 14. Kisbágyon |
| Elhunyt | 1818. október 16. (70 évesen) Kisbágyon |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | titkos tanácsos, főispán |
| Tisztsége | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Péter témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ócsai Balogh Péter (Bágyon, 1748. augusztus 14. – Bágyon, 1818. október 16.) császári és királyi belső titkos tanácsos, főispán
Élete[szerkesztés]
A késmárki és a Pozsonyi Evangélikus Líceumban tanult és már 23 éves korában Nógrád vármegye szolgabírája, majd alispánja lett. 1785-ben a királyi táblai ülnökévé, 1787-ben udvari tanácsossá, majd a Hétszemélyes Tábla bírájává, azután a magyar udvari kancelláriánál előadóvá nevezték ki. Mivel élesen szembeszállt II. József abszolutisztikus törekvéseivel a szeptemviri hivatalról lemondani kényszerült. 1789-ban az evangélikus egyházak főinspektora lett. Kidolgozta a filium successionis interruptum elméletet, mely szerint II. József "törvénytelen uralmával" megszakadt a Habsburg-ház trónörökösödési joga. A Habsburgoktól való elszakadás reményében a porosz udvarral kapcsolatot kereső nemesi csoport egyik meghatározó személyisége volt. Az 1790–1791-es országgyűlésen, Nógrád vármegye követeként a főleg protestáns Habsburg-ellenes köznemesség egyik fő szószólója, akinek a protestánsok vallásszabadsága ügyében tartott beszédei feltűnést keltettek. A francia forradalom radikalizálódásával kapcsolatos hírek hatására 1791-től közeledett a Habsburg-házhoz. 1791-ben Torontál-, 1802-ben Zólyom vármegye főispánjává nevezték ki. Temetésekor Kolosváry István magyar, Walentiny János pedig szlovák nyelvű beszédet tartottak. A pesti evangélikus hitközség ünnepi istentisztelete alkalmával Kis János tartott gyászbeszédet.
Munkái[szerkesztés]
- Deductio ill. dni… de arctiori nexu principatus Transsilvaniae cum regno Hungariae. H. n. (1791.)
- Dictio qua St. et Ordines C. Zoliensis exc. d. Petrum Balogh de Ocsa etc. die 28. m. martii 1802. venerati sunt. Beszterczebánya, 1802. (Beszéde.)
- Projectum de extraneis civitate hungarica qua ratione donandis. (Posonii, 1826.)
- Projectum circa formulam juramenti palatinalis. (Posonii, 1826.) Mindkettő az 1790/1. országgyűlés megbízásából 1793-ban készült és az Opus excels. deputationis regnicolaris in publico politicis cz. gyűjteményben jelent meg.
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.
- Kenyeres Ágnes (főszerk.) - Magyar életrajzi lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967.
- Boreczky Beatrix - A magyar jakobinusok, Gondolat, Budapest, 1977
- Abafi Lajos: A szabadkőművesség története Magyarországon. Budapest: Akadémiai. 1993.